azbejtristan.hu

Archívumszeptember 2017

Magyar menekültpolitika: szeretetből jeles

Üldözött keresztény ISIS

“Két éve, hogy a magyar menekültpolitika kapcsán szívtelenséggel és esztelenséggel vádoljuk egymást, két éve, hogy köveket és Facebook-kommenteket dobálunk egymás felé. Párizsi és aleppói fotókat tolunk ingerülten egymás arcába, és a hangzavarban alig hallatszik az a csendesen parancsoló evangéliumi hang, ami mindenkit megérintett, amikor a válság elkezdődött:

„Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25:40)

A szó világos, az ember hallása viszont gyenge és főleg szelektív. Ezért lehet, hogy az általános szeretetparancs megszívlelése helyett azon kezdtünk el vitatkozni, hogy „ki az a legkisebb”, sőt, hogy „melyik legkisebb a fontosabb”.

Tényleg, ki a legkisebb?

A manchesteri stadion parkolójában, termotakaró alatt haldokló tinilány? A kerítésen átdobott és most egy magyarországi gyermekvárosban élő hatéves Mahmud? A borsodi cigánysoron – talán már jobb kilátásokkal, de – még mindig szegénységben nevelkedő nyolcéves Fannika? A törökországi parti fövenyen, holtában is „édesdeden alvó”, hároméves Alan? Az Aleppó poklában mindenét és mindenkijét elvesztett, törmelék közül kiemelt ötéves Omran? Túl sok tényezős egyenlet ez, ahol az ikszek, ipszilonok és zék nem ismeretleneket jelölnek, hanem a szemünk fényeit, a gyerekeket.

Az emberben pedig ott van az alapvetően jó, ezért mindenki a legjobb tudása szerint keresi az egyenlet megoldását. A puszta igyekezet azonban mégsem elég, mivel a félreszámolások itt elvesztett emberéletekhez vezetnek. Az elkeseredett viták, kötelezettségszegési eljárások és ‘repkedő szárnyas kapuk’ közepette pedig egy dolog kezd kikristályosodni: a migránsválságra az európai országok közül Magyarországnak volt és van a legésszerűbb és legkeresztényibb válasza. A józan szeretet ereje kellett ahhoz, hogy elsőként merjük nevükön nevezni a különböző embereket és fogalmakat: a menekülőket menekülteknek, az anyagi indíttatásból vándorlókat gazdasági migránsoknak.”

 

A MAgyar Hírlapban megjelent véleménycikkem itt olvasható.

Soros György, harag és részrehajlás nélkül

Geroge Soros

“Sine ira et studio

Harag és részrehajlás nélkül vizsgálni Soros Györgyöt, embert próbáló feladat. Először is meg kell hozzá mozgatnunk a szürkeállományunk kritikus gondolkodásért felelős pályáit. Másrészt pedig szűkre szabott pórázzal kell hozzákötöznünk saját magunkat a krisztusi megbocsátás tanításához.

Nem teszi egyszerűbbé ezt a jellemrajzot, hogy a dollármilliárdos több mint egy nyolcvanhat éves öregúr, és mégis, Soros mára egy hatalmas és befolyásos, globális intézménnyé vált. Kit helyezzünk a mérlegre: a holokauszt elől elbújtatott fiúból lett Krőzust, az ő nevét viselő befektetési alapkezelő társaságot, vagy az ő rögeszméit a világra ráerőltetni akaró nemzetközi civilszervezet-holdingot? Gyúrjuk egybe ezeket a – természetes és jogi – személyeket, és helyezzük el őt az összeesküvés-hívők Antikrisztus-képe és a liberálisok (valamint a hozzájuk csapódó jobboldali szenteskedők) által felfestett „emberbarát mecénás” alakja közötti spektrumon!

Tisztességes-eSoros György?

Nincs az az erkölcsi mérce, amin ne bukott volna el. Az életpályáját végignézve megérthetjük, de el nem fogadhatjuk, hogy hogyan és miért futott Soros moralitása zátonyra, és hogyan süllyedt utána a tenger vaksötét fenekére. Talán a holokauszt traumája, talán az azt túlélők belső feszültségei vezethettek oda, hogy a gazdag ügyvéd apa kapcsolatainak köszönhetően megmenekült tizenéves fiú az őt elbújtató emberrel együtt vett részt az elhurcolt zsidók vagyonának elkobzásában. Nem kell lélekbúvárnak lenni ahhoz, hogy Soros pszichéjében vastag tollvonással össze tudjuk kötni ezt az életeseményt a későbbi könyörtelen kapitalista totális szociális közönyével, de még a (csak Magyarországon nem) közismert, különös anticionizmusával is.

Milliárdossá válásának történetét értelmetlen lenne megpróbálni fehérre mosni. Ami nyomasztó George Soros személyiségével kapcsolatban, hogy erre kísérletet sem tett, hanem helyette teljes érzéketlenséggel nyilatkozott azokról a spekulációs ügyletekről, amelyekkel egész országok pénzügyi szektorait roggyantotta meg, és amelyek közül néhányért jogerősen elítélték. Bár van, aki Robin Hood jelmezébe öltöztetné az egyébként köztörvényes bűnelkövető spekulánst, de a valóság ezzel szemben az, hogy az 1988-as franciaországi, az 1992-es angliai, az 1993-as németországi ügyletek vagy éppen az OTP 2008-as megtámadása nem az azokon viszonylag könnyen túllendülő pénzügyi intézményeknek, hanem a legkiszolgáltatottabbaknak, a kisbetétes embereknek fájt a leginkább. A kínnal-keservvel összekuporgatott megtakarítások elveszejtésével, a tönkretett egzisztenciákkal való szembesítéskor George Soros vérfagyasztóan hideg cinizmussal felel:

Pénzt akarok keresni: ezért vagyok jelen a pénzpiacokon, és ezért én nem lehetek és nem is vagyok tekintettel semmilyen szociális következményre. (…) Nem tudom figyelembe venni tetteim szociális következményeit.

A nyitott, szolidáris társadalmak ‘nagy előremozdítójának’ szavai ezek, amelyeket a CBS televíziós társaságnak adott 1998-as interjújában mondott el. Ugyanakkor a sötétség közepette felpislákol a lelkiismeret lángja is, amikor ugyanebben az interjúban Soros így fogalmaz:

Egyetlen személyiségem van. Miután elkövetek egy erkölcstelen dolgot, az utána következő időszakban megpróbálok erkölcsösen cselekedni.”

 

A Magyar Hírlapban megjelent teljes véleménycikkem itt olvasható.