“Az örményekről beszélni kell,
mert ha dédszüleink is odafigyeltek volna rájuk, akkor nem lennének ennyire brutálisan igazak Hitler cinikus mondatai: >>Ki emlékszik ma már az örményekre!<<. Mi tudjuk: történelmi tény, hogy a modernkori történelem első genocídiumát az emberségükből kivetkőzött ifjútörökök követték el. Talán ha időben beleég a kollektív tudatunkba a szisztematikus mészárlás ősbűne, akkor az emberiség még időben felismeri saját sötét oldalát, és soha sem végezhettek volna emberek tízmillióival a nemzeti és nemzetközi szocialista rémuralmak.
Az örményekről beszélni kell,
mert az alávalóság és képmutatás korszaka még mindig tart. … a másfél millió keresztény áldozattal járó örmény genocídium még mindig letagadható, kigúnyolható és összemosható a kilencvenes években, Karabahban, az >>örmények Székelyföldjén<< végbement etnikai villongásokkal, kölcsönös tisztogatásokkal és azóta is tartó háborús adok-kapokkal. Mert van az a pénz, és vannak azok a pénzéhes politikai erők, akik szerint az azeri áldozat többet ér, mint az örmény, akinek a térképén Khojaly piros betűkkel szerepel, de Sumgaitot egy pénzköteg fedi.”
A teljes bejegyzés itt olvasható.